#Sérült "gyermek"#testvéreként ...- 2021

Millió érzés kavarog bennem...Ezelőtt 1 évvel arra kértelek Virág, hogy mondd el nekem, mit jelent számodra, milyen érzéseket rejt a lelked, sérült testvéreddel kapcsolatban. Nem elmondtad, hanem leírtad..

"Egy olyan családba születtem, ahol semmi sem volt és nem is lesz átlagos. Miért is? A testvérem halmozottan sérült. Most nem azt fogom leírni, hogy mi a pontos orvosi fogalma, hanem azt, hogy nekem mit jelent. A testvérem agyának néhány pontja nem kapott elég oxigént amikor megszületett ezek a pontok a beszédért és a mozgásért felelnek. Csak abba gondoljunk bele, hogy milyen szörnyű lehet, hogy épp gondolkodással kell azt elviselni, hogy nem tudunk úgy mozogni vagy beszélni, mint a többi ember. Emellett tüdőgyulladást is kapott, mikor született, csak, hogy a dolgok ne legyenek annyira egyszerűek. Szinte feketén született az a kicsi test, amiben oly kevés erő volt. Én, a testvére, 2007. májusában láttam meg a napvilágot. Természetesen én erről az időszakról nem tudok beszélni, mert még kicsi voltam és csak töredékekre emlékszem. Amikor kisebb voltam, körülbelül 3-4 éves koromban sokszor jöttek értem anyáék sétálva, mert közel volt az óvodám. Sokszor ültem a testvérem ölében vagy csak "csüngtem rajta, mint egy kismajom az anyukáján". Régebben nagyon sokszor belekapott a hajamba, ami nagyon fájt, mert sokáig volt, hogy nem engedett el az izomfeszülései miatt, emiatt mindig hisztiztem. Amikor 6 éves koromban elballagtam az óvodából tudom és emlékszem, hogy sírt. Elkezdtem az iskolát és az osztálytársaim többségének volt 1 vagy több testvére. Eleinte nagyon rosszul érintett, hogy nekem miért nem lehet "normális" a testvérem. De most, hogy egy kicsit már nagyobb vagyok, ráeszméltem, hogy nagyon sok mindent köszönhetek neki és nagyon sok mindenért hálás vagyok. Vannak olyan dolgok, amiket nem annyira kedvelek. Például amikor sétálunk és az emberek igencsak érdeklődő tekintettel néznek utánunk, ezért én nem is nagyon szeretek mászkálni a bevásárló központokban. A másik dolog szintén ezzel kapcsolatos, amikor jön velünk a tesóm segítő kutyája Doki. Szerintem mondanom sem kell, hogy az emberek így még jobban megbámulnak minket. Anya mindig mondja, hogy ne foglalkozzak vele, de én sem bámulom feltűnően az embereket. Ránk lehet nézni, de miért kell bámulni?? Nagyon fáj és rosszul esik az is, mikor látom, Patin, hogy szenved a refluxtól, a fájdalomtól. Nagyon rossz hallani és átélni, amikor sír. Hálás vagyok neki azért, mert miatta már kiskoromban is önállónak kellett lennem. Persze itt nem gondolok nagy dolgokra, de anyáéknak már az is nagy segítség volt. Miatta lettem egy talpraesett ember, miatta járhattam sok országban, ahova valószínűleg nem jutottam volna el, ha ő nincs. Nagyon sok mindent köszönhetek emellett a szüleimnek, akik úgy neveltek, hogy a sérült emberekkel kapcsolatos helyzeteket tudjam kezelni és ne legyenek idegenek. Pacit azért szeretem, mert kedves, mindig számíthatok Rá, megértő, megvéd, értelmes és különleges. " 

Ez vagy Te Virágom...Olyan lelked van, melynek csillogása páratlan. Mindig elfogadtál minden helyzetet, még akkor is, ha a Te érdekeid sérültek. Mert Patrícia mellett felnőni, a testvérének lenni nem egyszerű. De Te, soha nem azt nézted, hogy mit nem tud. Olyan természetességgel kezelted mindig is, mely még számomra is hihetetlen. Ezért is viseltek/viselnek meg a bámuló tekintetek. Mikor pocaklakó voltál, mikor megszülettél és azóta is, csak két kívánságom van számodra: egészség és boldogság. Nagyon szeretünk!!